Jézus pedig, mikor látta hitüket, így szólt a gutaütötthöz: fiam, megbocsáttattak a te bűneid.
„Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei”, vagyis az Atya iránti bizalom, a Vele való kapcsolatban létel mindig személyes és nem örökölhető létforma. Az lehet, jó és kívánatos, hogy gyermekeinknek, unokáinknak olyan közeget teremtsünk, és erre teszünk fogadalmat keresztelésük alkalmával, hogy maguktól is az isteni szeretetben legyenek, de előbb-utóbb személyes döntésre is el kell jussanak életükben, a hit terén. Ebben a történetben az agyvérzéses ember semmit sem tud önmagáért tenni, hogy találkozhasson, beszélhessen Jézussal, kérhesse gyógyulását Tőle. Barátai, rokonai, szomszédai cselekesznek, bíznak Jézus isteni erejében , irgalmasságában, melyben először, mintha csalatkozniuk kellett volna, hisz „csak” a beteg bűneinek bocsánata mondatik ki. Első az istenkapcsolat s aztán jön a testnek önmagával és ezáltal az embernek a többiekkel való kapcsolata rendezése. Ha betegség látogat minket magunkat vagy szeretteinket tudunk-e így gondolkodni?
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigomdozói Szolgálat
