…azt mondták: magán kívül van.
Amikor valaki nem azonos a megszokott, hétköznapi, átlagos önmagával, akkor mondják róla: önkívületben van. Pszichoaktív szerek, meditáció, traumatikus helyzetek, halál közeli állapot hozhatják létre, az ember önmagából való kilépését. Jézust megrohanja a tömeg s most a pápalátogatás alkalmával, amikor sok százan, ezren akarják, látni, találkozni, kezet fogni vele, lehet halvány fogalmunk arról, milyen lehetett, mikor ellenőrizetlenül, koordinálatlanul nyomul a tömeg, a názáretihez. Ez nem normális, nem hétköznapi, az akkori nagycsaládban élő és gondolkodó palesztinai ember számára nem csak ijesztő, hanem fenyegető is volt, az egész rokonságra nézve…. Igen, bizonyos értelemben, Jézus mindig magán kívül volt, az Atyával, az Atyánál, de mindezt úgy, hogy közben a jelenben, az emberi kontextusban is, összekapcsolta a mennyet és a Földet. S ez a mi hivatásunk is keresztyénként, magyarként, reformátusként: meglelkesíteni a hétköznapi dolgokat, túllátni a magától értetődőkön, az élet sűrűjében is találkozni az atyai szeretettel. Úgy lenni mindenütt jelen, hogy közben, jézusi módon vagyunk magunkon kívül s akkor lehetünk valóban azok, akiknek teremtettünk.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
