Aki az Isten akaratát cselekszi az az én fivérem, nővérem és az én anyám.
Mennyire fontos a vérségi kapcsolat az életünkben? Két-három generációval ezelőtt még a nagycsaládi, nemzetségi kapcsolatok fontosak voltak, számon tartották, meglátogatták, vendégül látták egymást a rokonok. Ma már, mintha a szűk családhoz tartozás sem számítana, szülő-gyermek, testvérek, rokonok nem beszélnek egymással, nem találkoznak, nem tudnak egymásról. Ennek kezdete azonban nem a jézusi viszonyulás, Ő az emberi kapcsolatokat is az Atyához való viszonyuláson keresztül értelmezi, éli meg s ezáltal nem leértékeli, hanem súlyt ad a vérségi, rokoni szálaknak. Nem csak test és vér, genetika, hanem a mennyei hovatartozás is jelzi, jellemzi, meghatározhatja másokhoz való kapcsolódásunkat. Lehetőségünk megvallani, arról beszélni a szűkebb-tágabb családban, rokonságban, hogy ők ajándékok az Atyától, számunkra s ezzel értékük több, nagyobb, mint csupán a testi hovatartozás alapján.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
