Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?
Egy szorongató, sőt életveszélyes helyzet, melyben a realitás, a vihar, a hullámok, a süllyedéssel fenyegető hajó mindent felülír. Beszűkül a tudat, leszűkül a látótér s működésbe lép az életben maradási, menekülési ösztön. Mert, ha minden így marad itt vég, nincs kiút, jön a halál. Kétszer éltem át, közel sem ilyen súlyos, de már kellőképp fenyegető helyzetet: a Balatonon és az Adrián. Az első félelmetes volt, a második csak utólag. Átélhetjük a hétköznapokban is, hogy a tények, események elfedik látásunkat s lehúznak egy negatív spirálba, nem látunk ki az adott élethelyzetből: „Miért féltek, ennyire?”. Nem az élethelyzet nyomasztó, a megszokott életet felborító volta a baj, hanem a félelem mértéke, mely az atyai szeretetet, gondoskodást, együttérzést, jelenlétet is elfedi. Ördögi, ha elhisszük, gondoljuk, valljuk: magunkra maradunk a fenyegetések, nyomurúságok, nehézségek, bajok, betegség és a halál közepette. Minden elmúlik, csak maradjon a bizalom a teremtő, megváltó és megszentelő Istenben!
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
