Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak.
Az idézet egy valamikor látó ember kijelentése, aki megvakult, majd Jézus segítségével részlegesen visszanyeri látását, első lépésben. Foltokat, elnagyolt körvonalakat lát s mivel korábbról volt tapasztalata a látható világról és annak szereplőiről, így következtet; a mozgó alakzatok emberek. Gyökössy Endre tapasztalása volt egy családlátogatás alkalmával, mikor a háziasszony kimutat a szomszéd kiteregetett ruháira: látja még azok is milyen piszkosak, mire Bandi bácsi megkérdezte, mikor mosott ablakot? Milyennek akarjuk látni házastársunkat, gyermekeinket, unokáinkat, munkatársainkat, szomszédainkat, a gyülekezeti közösségünk tagjait? Jézus két lépésben segíti vissza a látók világába ezt az embert s talán azért, hogy értékelje, a szeme világa milyen nagy kincs, melynek visszaadására/kapására fel kell készülni. Saját lelki világunkon, tapasztalati, történeti élményeinken keresztül látjuk, értjük, értelmezzük a másikat s ettől nem tudunk soha teljesen megszabadulni. Ha nem magunkat, hanem Jézust „vetítjük” a másikra, mindannyian a teljességhez jutunk közelebb.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
