…felvitte csak őket külön egy magas hegyre és szemük láttára elváltozott.
Megdicsőülés, a mennybemenetel előképe, mert amit a tanítványi „belső kör” átélhetett az, a nem sokkal később tapasztaltak előképe; Jézus a mennyei dicsőség részese, szemmel látható módon. A hegyre való felmenetel, időleges elszakadás a hétköznapoktól, s fizikailag közelebb kerülés a Mennyhez. Újra és újra szükségünk van a mindennapi élet s annak eszközeinek „meglelkesítésére”, de mindenek előtt az Atyával való kapcsolatunk megerősítésére, megújítására, elevenebbé tételére. Ez a hétköznapi mókuskerékben nem vagy csak nehezen, részlegesen lehetséges. Kellenek a „hegyek”, a helyek és idők, melyek csak Neki szenteltek, ahol nem csak a függőleges (Isten-ember), hanem a vízszintes (ember-ember, ember önmagával, ember-teremtett világ) viszonylatban is a helyükre kerülnek kapcsolatok, viszonyulások, dolgok. Hatalom, pénz, nemiség, önértékelés, történelmi események. A mennyei dicsőség megjelent Jézuson, aki felment a mennybe, hogy most már tanítványain nyilvánuljon meg mindez. Készek vagyunk?
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
