Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le….
Mikor beszél Jézus konkrétan s mikor átvitt értelemben? A példázatok, tanítások: parabolák, a hétköznapi élettel egy ponton érintkeznek. Jézus az adott személyeknek egyértelmű utasításokat mondott, pld: „eredj el és többet ne vétkezz!” A megbotránkoztatásról való beszéd általános alanyhoz szól, így az nem öncsonkításra való felszólítás, bár volt olyan egyházatya, aki így értette s eszerint cselekedett. A feltétlen, gyermeki, Istenben való bizalom útjába akadályt gördíteni, kételkedést munkálni súlyos vétek, halálos bűn, rk. testvéreink szóhasználatával élve. Mások megbotránkoztatásának következményét hordozni érthető, de hogy van az önmagunk botránkoztatása? Kéz, láb, szem; Kéz – cselekvési kényszer, mely önmagában való hitet munkálja; én megoldom, megcsinálom, megvalósítom, én tudom mire van szükségem. Láb – menekülés az Atya és önmagunk elől, élményekbe, kapcsolatokban, munkába, ne kelljen ráfigyelni, ráhagyatkozni. Szem – nem a teljességet, az isteni valóságot látni, hanem részletekben elveszni, „nem látni a fától az erdőt.” Nem a testrész távolít el önmagában az Atyától, hanem amit, ahogy vele, általa cselekszünk. Ő segíthet, hogy ami akadály, ami eltávolít, az a Hozzá vezető útból elkerüljön, ezért imádkozhatunk, de ami rajtunk műlik, meg kell tegyük!
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
