Ezért elhagyja az ember apját és anyját és lesznek ketten egy testté….
Házasságtest, mondja a mai családtudomány, melyben két ember oly mértékig hangolódik egymásra, hogy az, bizonyos értelemben mélyebb, mint az anya és magzat kapcsolata. S ha megtörténik a válás, az törés. Első renden nem morális, hanem egzisztenciális értelemben, ami nem az Atyának, hanem nekünk magunknak káros, meg a gyermek/ek/nek. Lehet új kapcsolatba, házasságba lépni, de „visszük magunkkal” az elsőt és ha van gyermek, akkor amíg élünk, anya és apaként kell/ene működnünk gyermekeink számára. Keressük-e, kérjük-e az Istentől rendelt társat, aki öröktől fogva a miénk s mi az övé? Ha nem is eszerint döntöttünk, tehetünk azért, hogy a lehető legteljesebb mértékben kiegészítsük egymást. Ha mindennek ellenére megtörténik a szakadás, akkor legalább a szülői jelenlétünket tudjuk, közösen erősíteni, enyhítve a kárt, amit gyermekeinknek okoztunk. A mózesi törvény sokak számára kibúvót adott a közös élet terheinek hordozása alól. Jézus indirekt módon figyelmeztet, hogy a házasság nem, az addig be nem töltött vágyak, hiányok betöltése, hanem a másikért vállal áldozat, szolgálat, szeretet gyakorlása. Ebben erősödjünk, növekedjünk!
Szentpály-Juhász Imre Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
