….a tanítványok és követői, hol csodálkoztak, hol meg féltek.
Mint a közel-keleti pásztor vagy hadvezér, elől megy Jézus, mutatja az utat, diktálja a tempót s a tanítványok, meg a tömeg követik. Közben álmélkodnak és félnek, de még nem amiatt, amit a názáreti kijelent nekik, hisz az evangélista szerint Ő, a mentális állapotukra mintegy feleletként mondja el mi következik majd Jeruzsálemben. Félelemre a sötét jövendő kinyilatkoztatása lenne a gyógyszer, nem a vigasztalás, nyugtatgatás, szépítgetés? Az isteni valóság leleplezése, mely kikerülhetetlen hétköznapi realitásként következik be a tanítványok és a követők életébe, fájdalmas, döbbenetes, érthetetlen és a feltámadás és a Lélek kitöltetése nélkül, egy szánalmasan veszett ügy. A félelem és csodálkozás ellenszere az isteni valóság: az Atya önmagát ajándékozza Jézusban a Lélek által az embernek, végtelenül szeretettek, megváltottak és megszenteltek vagyunk! Élhetünk ebből, eszerint és ennek.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
