Azt a napot viszont vagy azt az órát senki sem tudja….csak az Atya.
Menetrend, látomás, jóslat, előrelátás, hogy értsük, érthetjük Jézus szavait a végső időkről? Az akkori és a mostani tanítványok számára is a készenlét a fontos: „vigyázzatok!” Hogyan lehet folyamatos várakozásban élni, létezni? Mi lesz a mával, ha csak mindig holnap van? Volt és történik is próbálkozás arra, hogy a múltat végképp töröljük el, a jelen nem fontos, csak annyiban, amennyiben a dicső jövőt építi s, hogy ez így van-e, majd a „kiválasztottak” megítélik. Idétlen időtlenség, melynek embermilliók estek, esnek áldozatul. A keresztyén értelmezésben a jövőre figyelés azért fontos, mert az jön majd el „ítélni élőket és holtakat”, aki már itt volt és életével, kereszthalálával, feltámadásával megmutatta, mit tervez az Atya az emberrel; szeretetében, az élet teljességében részeltetni. A vigyázás és a készenlétre való felszólítás nem rettegést, félelmet, életidegenséget vagy tagadást munkál, hanem örömet. Az jön, aki az élet ajándékát hozta, hozza. Nekünk jó, ha felkészültek vagyunk a nagy leleplezésre (apokalipszisz), melyben nem a kiszámíthatatlan ismeretlen, hanem a Feltámadott lép be, az emberi élettérbe.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
