…így szólt: Mester! és megcsókolta.
A szeretet és a tiszteletadás jele volt a csók, melyet arcra vagy szakállra adtak, melynek a mi kultúrkörünkben, a rokoni, baráti puszi felel meg. A júdási csók is az, csak az adott pillanatban a tisztelet kimutatása, a sötét éjszakában, az elfogásra ítélt Jézust mutatja meg, az őt keresőknek. Tiszteletet adni úgy, hogy közben a másik megaláztatását, megsemmisítését munkáljuk, dicsérni úgy, hogy közben földbedöngöljük a másikat, felemelni, hogy közben letapossuk, magasztalni, hogy közben átkozzuk, lehetséges. Kifordítása, megcsúfolása ez a gesztus eredeti értelmének. Mégis, Júdás üdvözlése, szavával és cselekedetével, ha gonosz célt is szolgált az adott helyzetben, végső soron segítette Jézust a maga tiszt-ébe állítani, az emberek üdvösségének megadásához. Valóban Mesternek gondolni, tartani, szólítani és életvitellel is Hozzá úgy viszonyulni, számunkra üdvös dolog.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
