Én vagyok….
Krisztus (Fölkent, arámi megfelelője:Messiás), Isten Fia, Ember Fia; melyikük Jézus? Ott és akkor a „bűnét” határozta meg, hogy miként azonosítja önmagát, számunkra pedig hitvallás kérdése. Az egyetemes egyházi hagyomány mindegyikkel azonosítja, bár nem fedik egymást tökéletesen a fogalmak s a hozzájuk kapcsolódó váradalmak. Blaszfémia; eredetileg rágalom, de későbbi értelme: istenkáromlás, kegyeletsértés, szentségtörés, ez a vád Jézus ellen. Megrágalmazza az Atyát, hogy bármi közössége volna, lehetne Vele. A koncepciós perben már előre elhatározták, hogy a názáretit, mint egy nyugtalanító, zavaró és néplázító tényezőt kiiktatják. Csak, a látszólagosan megnyugtató és igazoló tényállásra volt szükség, amit Jézus megad a kijelentéssel: „én vagyok”. Eljött az igazság pillanata, bevallotta amire szükség volt, már csak a végrehajtás következik, még ha kitérőkkel is, de minden a Golgotára mutat. Önazonosságunk, identitásunk legbelsőbb, már oszthatatlan magja: istengyermekségünk ajándéka. Jézus „én vagyok”-ja elementáris alkotórésze a mi, „én vagyok” meghatározásnak. Ez erősíti, szilárdítja, megingathatatlanná teszi emberi valónkat.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
