„Nézd, Illést hívja.”
Az agóniában elhangzó kiáltás könnyen félrehallható, Istenem helyett Illés, arámiul. A nyilvános kivégzések izgalmát, perverz örömét, vonzó kíváncsiságát az adja, hogy egy ember vagy több, élete legkiszolgáltatottabb pillanatát éli meg, kileheli a lelkét s ennek a tömeg szemtanúja lehet, büntetlenül és következmények nélkül. Rácsodálkozás, kukkolás, érdeklődés, tanulási lehetőség, esetleg együttérzés s mi ki tudja mennyiféle érzés lehetett jelen Jézus halálakor, de egy valami bizonyosan. Félrehallás, félreértés; a Megváltó mond valamit, ami ránk vonatkozik, ami nekünk szól s nem értjük, nem halljuk, félreértjük, csak részben halljuk, értjük meg. Azt mondja: annyira szeretlek, hogy életem adom érted s azt értjük: add életed értem, azt mondja: én sem ítéllek el s azt értjük: én is elítéllek, azt mondja: többet ne vétkezz s azt halljuk: többet vétkezz….Halljuk meg mit mond: „én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek”.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
