….odaajándékozta a tetemét (arimátiai) Józsefnek.
Mint valami ajándékot adja Pilátus, arimátiainak Jézus testét, mintha az övé lenne, mintha valóban rendelkezhetne felette. A gonosztevők kivégzésének utolsó lépése a végső megaláztatás volt; nem temették el őket rögtön vagy egyáltalán nem, hagyták a madarakra és a tűző napsütésre, hogy intézzék el a testet. Figyelmeztetésként is az arra járóknak, így jár mindenki, aki hasonló ügybe keveredik. A végtisztesség megadása jár a názáreti holttestének és a római helytartó, talán rossz lelkiismeretén valamit javítva, hozzájárul a temetéshez. Jézus az Atyának ajándékozta önmagát s a Lélek által nekünk is, melynek legkézzelfoghatóbb megtapasztalása az úrvacsorai jegyek vételében nyilvánul meg. Élhetünk vele, hogy testéből test és véréből vér legyünk alapvetően és újra meg újra. A mi testünk kié? Szentlélek temploma vagy vidámpark, ahogy egy kortárs graffiti fogalmaz? Megadjuk Neki és neki a tisztességet?
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
