….remegés és döbbenet fogta el őket és senki nem mondtak el semmit, mert féltek.
Fóbia, irracionális félelem, ez tört rá az asszonyokra Jézus üres sírját látva és az angyallal való találkozás következtében. A halál végleges és megfordíthatatlan, ha valóban beáll. Most mégis történt valami, ami érthetetlen, felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Az isteni akarat felülírja a természeti törvényszerűséget, van élet a halál után, van feltámadás, új kezdet. Nem az Atyától való elszakítottság, nem a Vele szemszegülő erő győzedelmeskedik, legfeljebb csak időlegesen, hanem az isteni szeretet-erő és hatalom, övé az utolsó szó. Az utolsó előttiben élünk (D. Bohoeffer) és „még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk” (I Jn. 3;2). Mindaz amiben élünk, amit tapasztalunk, bármennyire fájdalmas is, de mulandó, az utolsó előtti része. „Látjuk Jézus példájából, mi lehet a holtak porából„. (Ref. Énekeskönyv 519. ének). Az Atya szerettéből jövünk és oda térünk vissza, nincs vesztenivalók, de megnyerhetjük az örök életet.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
