Hű az, aki elhív erre titeket…..
Nincs és nem lehet olyan területe, része, vetülete, szelete az emberi életnek, mely ne tartozna, tartozhatna Istenhez; szellemi, lelki és testi egyaránt. Az áldás, melyet Pál, a levél végén mond a gyülekezetnek, erre vonatkozik; „szenteljen meg titeket”. Szent az ó-és újszövetség szerint ami, aki Istené, hozzá tartozik , a tulajdona. Az erkölcsi értelemben vett életszentség, már csak az előbbi következménye, a keresztyénség, ami meglátszik, mely átdereng a gondolatokon, a lelki hozzáálláson, szavakon, cselekedeteken, a saját és mások testéhez való viszonyon. Arra teremtettünk, hívattunk el, hogy Vele harmóniában éljünk….ettől, sajnálatos módon időnként…gyakran…többször…szinte mindig….eltérünk, lecsatlakozunk. Ő azonban hűséges és egyszer s mindenkorra alapvetően és a részletekben is újra és újra kínálja a megszentelődés lehetőségét számunkra.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
