….tegyen titeket méltóvá az elhívásra…
A fejezet elején Pálék hálát adnak a gyülekezet hitéért és a bennük, általuk megjelenő, növekvő szeretetért, most pedig a közösség méltóvá válásáért imádkoznak. Ellentmondásosnak tűnik mindez; ha nem méltó, akkor méltatlan vagy alkalmatlan, vagy már „növekedési pályán” vannak, de még nem a megfelelő szinten? A 3. versben, az eredeti görögben, a mértéktelenül növekvő hitről írnak a szerzők s ez is nehezíti a gondolatmenet megértését. Önmagukhoz képest mértéktelenül növekedett hitük, vagyis az Atya iránti bizalmuk, Hozzá való kapcsolódásuk, minden nehézség és üldöztetés ellenére is. A saját közösségen belüli és egyéni istenkapcsolat: bizalom, imádság, reménység megjelenése, ráhangolódás az isteni szeretet-erőre együtt jár a mások felé, kifelé való bizonyságtétellel. Ez utóbbiban szükséges a gyülekezetnek a méltóságban, alkalmasságban növekednie. Belső hitélet és mások iránti szóban, cselekedetben, szeretetgyakorlásban megnyilvánuló hit együtt jár. Legyen így a mi életünkben is.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
