…amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia.
Az utolsó idők sokáig érdekelte az emberiséget, pld. Kr u. az ezredfordulón várták a világ végét, Krisztus visszatérését. A második ezredfordulón már inkább a elektronikus eszközök átállásának kérdése foglalkoztatta a civilizált világ nagy részét. Mára, ha nem tévedek, a hangsúly átkerült az emberi tevékenység által előidézett lehetséges vagy való katasztrófákról való beszédre. A törvénytelenség pedig jelenvaló, s nem az emberi törvények megsértéséről, áthágásáról, figyelmen kívül hagyásáról van szó, hanem az isteniről. Az ember helye, szerepe, életcélja az isteniben van, található, értelmezhető, bár ezen kívül is lehetséges, csak értelmetlen. Tudunk-e, akarunk-e, vágyunk-e az isteni szerint élni, létezni, gondolkodni, cselekedni, szólni? Vagy az emberit helyezzük az isteni elé, helyette s saját „súlyunktól”, jelentőségünktől magunkba roskadva leljük végünket? Az Atya nem letapos, nem maga alá gyűr, mint a kárhozat fia, hanem felemel, megszentel, teljessé teszi életünket. Az Ő gyermekei vagyunk, legyünk azzá, akik vagyunk.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
