De, ha késném, legalább tudod, hogyan kell forgolódnod az Isten házában….
Az ifjú Timóteus, aki a hitben felnőtt s ha késlekednék vagy egyáltalán nem érkezne meg hozzá tanítómestere, akkor is tudja, mit, hogy kell vagy nem kell tennie. Az Isten háza, akkor még nem az épületre vonatkozott, hanem az egyházra, aminek magyar gyöke is erre utal, mely nem az egy, hanem az idv-üdv. Üdv-ház, idv-ház, egyház, hogyan is kell/ene ebben forgolódni, eljárni, időzni, élni? Hittel, reménységgel és szeretettel; az Atyától eredeztetve és Rá vonatkoztatva az életünk, közösségi létünk lényegi kérdéseit, vetületeit. Túl látva, többet látva a puszta tényeknél, a lét szent dimenzióit is „befogva”, és azt adni Istennek, ami az övé: hála, dicséret, köszönet és engedelmesség s azt adva az embernek, felebarátnak és önmagunknak is, amire szűkségünk van: együttérzést, tiszteletet, türelmet s ha kell, önfeláldozást, de határokat, nyílt és egyenes kiállást is. Jó így közösségben lenni az Atyával és egymással az üdv-házban.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
