…a gyülekezet a valóban özvegyeket segíthesse.
Az özvegyek megsegítésének jogi, szeretetszolgálati, gyülekezeti és hitbeli vetülete is van. A görög kultúrkörben jogilag hátrányos helyzetben voltak s ebben nem különböztek a zsidóságbeli helyzettől. Diakóniai, szeretetszolgálati szempontból a zsinagógai közösségeknek gondoskodniuk kellett róluk. A keresztyén közösségben nem a periférián, hanem a gondoskodás fókuszában kell legyenek s hitbeli vetülete létüknek, hogy a közösségért és minden emberért végzett imaszolgálatuk fontos része a gyülekezet hitéletének. Voltak, akik nem „igazi” özvegyek, elhagyott és/vagy elvált asszonyok voltak, akik nem szorultak anyagi, természetbeni támogatásra s esetleg „víg özvegyként” élték életüket. Ők elvonták a közösség lelki, szellemi és fizikai támogatását azoktól, akik valóban rászorultak. A segítség nyújtásban jó, ha tudunk súlyozni, a jobban rászoruló kapjon többet időből, figyelemből, lelki-anyagi támogatásból. Isten szeretetét mi magunk is naponta kapjuk, továbbadhatjuk s elsősorban azoknak adjuk, akik inkább rászorulnak.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
