II Tim 1; 15-18

…sokszor felüdített engem és nem szégyellte bilincseimet.

Pál börtönben, bilincsben, súlyos ítéletre várva, kiszolgáltatott helyzetben s van valaki, aki az övéivel együtt kiáll mellette, gondoskodik róla, lelkileg-testileg. Közösséget vállalni valakivel, aki gyanúba keveredett, esetleg eljárás alá vonnak vagy éppen indokkal vagy oktalanul kiközösítenek munkahelyen, tágabb-szűkebb családban nem is olyan könnyű. Esetleg család „fekete bárányával” vagy aki ténylegesen elkövetett valamit, némelyeknek vagy sokaknak fájdalmat, veszteséget, gyászt okozva. Mégis, isteni ajándék, ha az ember, a személy, az egyén mellett, a korábbi kapcsolatban meg tudunk maradni, anélkül, hogy a tettel, cselekedettel vagy mulasztással egyetértenénk. Onéziforosz lehet, hogy saját jó hírét is kockára tette, amikor Pált ellátta, gondozta, látogatta, de nem ez volt számára a fontos. Vajon kit bízott ránk az Atya, hogy nehéz vagy kilátástalan helyzetében támogassuk?

Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat

Loading


Közzétéve:

Szerkesztő:

Címkék: