…köpenyemet….hozd el, amikor jössz…
Régi idők, divatjamúlt ruhája az úti köpeny, mely portól, esőtől, hőségtől védett. Miért olyan fontos fogságban egy ilyen ruhadarab? Értékes, fontos, mert valakitől kapta ajándékba, mint sátorkészítő saját maga készítette, reménykedik közeli szabadulásában? Nem tudjuk a választ, viszont számunkra az lehet érdekes, ha ruhatárunkra nézünk: mi minden található, amit már régóta nem viseltünk vagy csak régen, egyszer-kétszer s mennyi minden, amiről egyszer azt gondoltuk hasznos, divatos, alkalomhoz illő lesz és csak a szekrényben vagy a gardróbban porosodik. Megvallom azok közé tartozom, akik nehezen válnak meg tárgyaktól, örökölt bútoroktól, ruháktól, pedig gyakorolni kellene ebben is az önmérsékletet és a belső szabadságot. Pál nem csak köpenyét, hanem könyveit, pergamenjeit is kéri Timóteustól s ez még inkább érint; könyvgyűjtő vagyok, bár több, mint egy évtizede nincs módom elhelyezni őket, nehezen válnék meg tőlük. A szó valódi értelmében nem is könnyű szabadnak lenni, pedig az Atya ilyen létet szánt nekünk. Fogadjuk el, éljünk vele.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
