Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?
Egy baranyai, ún. lelkészi kis-körben, német teológiai cikk alapján tartottam beszámolót a „nárcisztikus” társadalomról s annak az egyházi életre gyakorolt hatásairól. Az idős kollégák nem nagyon értették miről is értekezik a szerző, de szeretettel fogadták ifjú társuk okoskodását. Most hallva, látva, tapasztalva gyülekezeteink életének egy-egy vetületét, a fővárosban mozogva, azt kell mondanom, hogy a szerző gondolatai nálunk is megvalósultak. Jakab hedonista vágyakról beszél, melyek háborúhoz vezetnek, gyülekezeten belül és kívül is. Az önimádó ember, aki saját magán kívül nem tud, nem akar másokra gondolni, másokkal együttérezni, lemondani, áldozatot hozni saját vélt vagy valós vágyai körül forog s óhatatlanul összeütközésbe, érdekkonfliktusba kerül másokkal, a gyülekezeti közösséggel s végső soron az Atyával is. Jót és jól kérni, ez az apostoli figyelmeztetés: szeretet-erőt, Isten dicsőségére és a felebarátok javára.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
