…egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között.
Az eredeti, újszövetségi görög kifejezés hangsúlya a próbatételen van és csak másodrenden a kísértésen s az is, első renden itt, a hitbeli s csak abból következően etikai-erkölcsi fogalom. Keresztyén üldözések időszakában íródik a levél, valószínűleg még nem az általános, az egész Római Birodalomra kiterjedőről van szó, hanem egy lokális üldözésről, egy helyi uralkodó, kiskirály, helytartó akciójáról. (Az első császár, aki megengedte, hogy isteninek szólítsák J. Cézár volt, a levél írása előtt több, mint 130 évvel.) A császárkultuszban részt venni, bizonyos rétegek számára kötelező volt s ennek nyilvánosan kellett történnie, melyről igazolást kapott az illető. A próbatétel az volt, hogy valaki nyilvánosan megvallja-e krisztusi hitét, megpróbál kibújni a nyilvános császár-istenítés alól, részt vesz benne, de szívében nem tagadja meg hitét, feladja keresztyénségét és a császárt, mint földi-isteni hatalmat imádja. E kérdések megválaszolása a megszomorodás forrása. Egy a keresztyénséget, az egyházakat támogató közegben mikor és hol tudunk, ha nem is nem szomorúságot, de egy kis kellemetlenséget felvállalni hitünk megvallásával? Családban, munkahelyen……? Ott és akkor, az apostol szerint, ez a tűzben tisztított aranynál értékesebb. Ha nincs is most ilyen, külső tisztító tűz, azért a megpróbált, megvallott hit értékes.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
