„…megszárad a fű és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké.”
Mesék, mondák, legendák, mítoszok szólnak, írnak a hallhatatlanságról s fogalmazzák meg az emberiség régi vágyát, hogy ne legyen elmúlás. Ennek hátterében két igény is állhat, az egyik: a jó és szép idők, a fiatalság, erő, öröm legyen örök, a másik: ha nincs végzet, akkor az egyszer elrontott dolgokat helyre lehet hozni. Örökkévaló és mulandó egyszerre van, lehet jelen életünkben, nem végtelenített életúttal, hanem az isteni jelenléttel. Az az akarat, mely egyszerre cselekvés és hallható hang, szó, beszéd s ennek „sátorháza” lelkünk-testünk-szellemünk s Ő nem csupán „lakója”, hanem tulajdonosa és formálója. Jelen van, működik, hat az életünkben s rajtunk keresztül az örök Ige; kérjük, várjuk, engedjünk Neki.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
