…amikor Isten türelmesen várakozott Noé napjaiban…
Egy esemény, mely jel és a jelzett dologra utal. Az esemény az özönvíz, mely nem csak az Ószövetség, hanem az emberiség egy részének emlékezetében is megmaradt, a jel: az idő, amit az Úr hagyott a bárka építésére és az ott lévők megtérésére, a jelzett dolog az isteni hosszú-tűrés. Az az akarat, elhatározás, hogy lehetőleg minden ember megkapja az esélyt a Vele való összhang megélésére. A víz áradása az esemény, a jel, hogy lemossa a test szennyét, a jelzett dolog pedig a keresztség által az Atya gyermekei leszünk, vagyunk. Az apostol összekapcsolja az özönvizet a keresztségben való alámerítéssel (ott és akkor), ma a vízzel való leöntéssel. A keresztségben, szülők, keresztszülők vállalnak felelősséget a gyermek hitre neveléséért, ezt pedig a tudatos és személyes döntés követi, konfirmáció, bérmálkozás. Isten türelmesen vár, lépünk-e, megtesszük-e azt, ami rajtunk áll, a mi felelősségünk, hogy istengyermekségünk ragyogjon fel a hétköznapokban?
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
