…aki testileg szenved, elszakad a bűntől.
A kijelentés értelmének első vonulata, hogy valóban, ha valamely testrészünkben fájdalmat érzünk, az elvonja figyelmünket minden másról, az isten-és embertelen gondolatokról, szavakról, cselekedetekről. Meglepő az a felsorolás, melyben a korai keresztyén közösségben meglévő, környezetükkel azonos életmódról ír az apostol; valószínűleg a bacchanáliákhoz hasonló együttlétekről van szó. A féktelen szexualitás, termékenységkultusz, részegeskedés jártak együtt s ezek hátterében a bálványimádás. S itt lépünk a szenvedés egzisztenciális szintjére, melyben az ember az „istenhiánytól” szenved, attól, hogy nincs vagy csak felszínesen van köze teremtő, megváltó és megszentelő Istenéhez. Ennek a lét fájdalomnak vannak, lehetnek testi jelei is. Általában a szenvedés, test-lelki be-és lezárja az embert a fájdalomba, elszakítja másoktól, környezetétől. A krisztusi szenvedés nem elválaszt, hanem összekapcsol az Atyával s ezzel elszakaszt az istentelenségtől. Felajánlhatjuk szenvedésünket, kérhetjük annak meglelkesítését.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
