Akik tehát Isten akaratából szenvednek….
Miképp látjuk, értjük, értelmezzük, ha életünk során szenvedésben van részünk? Van amikor saját magunknak köszönhetjük, mások és/vagy a körülmények is okozhatják s nem kizárt, hogy hitünkért, az Atyához való tartozásunkért kell szenvednünk. Lehet-e, tudunk-e kapcsolatot találni hitünk és szenvedésünk között? Nem minden esetben lehetséges s nem minden esetben áll fenn, mégis, ha megtörténik, az apostol szerint, ez üdvösséges szenvedés. Mindez csak akkor és úgy lehetséges, ha vállaljuk, nyíltan és egyértelműen krisztusi mivoltunkat. Teszünk-e ezért?
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
