….nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket….
A bábeli nyelvzavar a zavar vagy a pünkösdi nyelv-egyezés a zavar? A Szentírás és egyes nyelvészek, kutatók szerint is volt ős nyelv s állítólag a magyar őrizte meg ebből, százalékosan, a legtöbb etimont. Az ősnyelv jeleníti meg az ősrendet, a teremtés rendjét, a teremtő, alkotó akaratot, mely az embert ráutalta Teremtőjére és a másik emberre. Az egynyelvűség, az egy akaraton lételt tudta megjeleníteni lsd. bábeli toronyépítés, a többnyelvűség nehezíti, az individualizáció pedig erősen akadályozza. A pünkösdi egység, lelki egység, melynek megnyilvánulása, hogy mindenki ugyanazt hallja, de a maga nyelvén, ami mondhatnánk: belső ősnyelv, belsővé tett isteni nyelv, a szeretet nyelve. Ez a nyelv, ha engedjük működni, hatni az életünkben, áthidalja, nem felszámolja, nem eliminálja a nyelvi, kulturális, társadalmi különbségeket, de ezeken túl, összekapcsol a másik emberrel és a Szentháromsággal. Szeretethíd, a reménység, a Noénak adott ígéret, a Jézusban adott isteni szeretet hídja; elbír minket.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
