…mintha szíven találták volna őket…
Péter pünkösdi hallgatóságát mintha szíven találták volna, megbánás és lelkiismeret furdalás fogta el őket. Közünk van hozzá, Jézus „története” a mi történetünk, ez volt a felismerés. Jézusnak köze van az életünkhöz, létünkhöz, ahhoz, miként alakítjuk, mire alapozzuk mindennapjainkat. Gondolatainkhoz, vágyainkhoz, szavainkhoz, cselekedeteinkhez, emberi kapcsolatainkhoz, ahogy az Atyához és teremtésbeli, megváltó, megszentelő akaratához viszonyulunk. Döntő, hogy van-e, akarjuk-e, elfogadjuk-e ezt a közösséget Vele, általa? Nem magányos lét a mienk, hanem az Atyától eredő, Hozzá, Vele tartó élet. Ő közösséget vállalt velünk Jézusban s kérdés, ezt mi is akarjuk, vállaljuk vagy függetlenségre törekszünk. A közösség kötöttség is, de nem önmagunkkal szembefordító, hanem a lét-értelmünket megalapozó, megadó harmónia. Ha időnként fájdalmas és nehéz is, de üdvös, ha szíven talál az atyai szándék, az életre, az örök életre vivő.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
