…akkor vittek oda egy születésétől fogva sánta férfit…
Folyamatosan, akár egy életen át rászorulni mások segítségére, jóindulatára, fizikai, anyagi, lelki támogatására nehéz próbatétel. A másik oldal sem könnyű, hónapokon, esetleg éveken keresztül ápolni, gondozni, támogatni, segíteni valakit sok-sok erőt, türelmet, figyelmet kíván. A szeretet ereje szükségeltetik mindehhez s ezt megkaphatjuk, annak ellenére, hogy időről-időre megfogyatkozik, akkor is, amikor kilátástalannak, reménytelennek látszik saját vagy szerettünk állapota. Lehet kérni s kapni, ha nem is automatizmus, de „olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt.” (Zsid 4;15) Bízhatunk benne, bízzuk Rá szenvedéseinket, fájdalmunkat, szeretteinket.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
