…örömmel távoztak a tanács elől.
Az öröm alapja a megverettetés, indoka a méltóság, hogy Péter és János is méltó volt a Jézus nevéért való szenvedésre. Örömmel venni, örülni a szenvedésnek, legalább is szokatlan, de mindenképp furcsa, ha azonban a fenti megállapításra tekintünk, megérthetjük. A méltóság azt jelenti, jelen esetben: Jézussal azonosították őket vagyis komolyan vették – a zsidó Nagytanács tagjai – a tanítványságukat. Vajon mi lenne ha, mint kezdeti időkben, gúnyosan mutogatnának ránk a kívülállók: „nézzétek, hogy szeretik egymást!” Munkahelyen, családban, egyházi közösségben, megélhető az isteni szeretet, ha időnként az önsajnálat, az önimádat, a nagyravágyás vagy éppen az önértékelés hiánya nehezíti is a Lélek munkáját. A Mester méltó tanítványának lenni nagyszerű dolog….törekedhetünk rá, kérhetjük az Atyától.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
