Atyámfiai, férfiak….
István védőbeszédének első részletét olvashatjuk, mai részünkben, ami egy ún. kapcsolódási ponttal kezdődik. Közös bennünk, István nevében kifejtve a megszólítás lényegét: hogy ugyanattól az ősatyától származunk, ez a „vér szava”. Mi magyarok, a kapcsolódási pontot az „égiekben” találjuk meg, köz-ős-ég, a közös ős az ég, pontosabban az „égben lakó” Atya. Ő Jézusban mutatta meg önmagát emberi testben, ezen keresztül kapcsolódunk az Ószövetséghez. Hol, miben, hogyan van, lehet az Atya és közöttünk kapcsolódás? Létezésünk alapjában, hogy nem a semmiből jövünk s tartunk ugyanoda, hanem Tőle, általa vagyunk és életünk kiteljesedése a Vele való szeretetkapcsolatban van. Az egymáshoz, a másik emberhez való kapcsolódás is Rajta keresztül teljes, túl a szokásos emberi viszonyokon. P. Tillich teológus fő műve: „A kapcsolódási pont” az, hogy az életünkben hol jelenlévő, legkézzelfoghatóbban az isteni? A szívben, mely a bibliai gondolkodás szerint első renden a gondolkodás és az akarat központja s csak másodrenden az érzelmeké. Nyissunk utat, kaput Neki.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
