Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe és engedelmeskedett nekik.
Elveszett, elhagyott, elszökött gyermek…micsoda dráma ez a szülőknek, hozzátartozóknak, nevelőknek. Megtagadott, elfeledett, magárahagyott szülőnek lenni is óriási teher, próbatétel. 12 évesen Jézus már tulajdonképp a felnőttkorba lép s maga dönthetné el mit, mikor és miért tesz. Így esik, hogy a templomban marad és a tanítómesterekkel beszélget a mennyei Atya dolgairól. Amikor az ember elmélyül az Isten- szemléletben megszűnik az idő; három napon át folyik a beszélgetés, elmélkedés, kérez-felelek s mikor földi szülei rátalálnak, velük megy, engedelmeskedik nekik. Úgy kapcsolatban lenni és maradni Istennel és az előttünk járó generációk tagjaival, hogy elvárásaikat, hagyományaikat, örökségüket nem szükséges egymás ellen kijátszanunk. A mennyei Atya gyermekeként, nem kell megtagadnunk, elvetnünk szüleinket és szüleink miatt nem szükséges szembefordulnunk Istennel. Gyermekként lehet felnőttnek lenni, megadva a tiszteletet Istennek, embernek, nem megtagadva, elárulva küldetésünket, hivatásunkat, örömteli lehetőség.
Szentpály-Juhász Imre, KRE Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
