…mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott…
A Teremtővel való találkozásban van valami egészen mélységesen megrendítő és félelmetes, a totális megsemmisülés lehetősége. Saul élménye, a mennyei fény felvillanása és az azt követő három napos vaksága csak megközelítőleg mutatják ezt a lehetőséget. Eddig úgy látta az életet, Jézus követőit, mint akiket üldözni, irtani, pusztítani kell, aztán kénytelen volt befelé figyelni, életét, elveit, meggyőződését, hitvallását át kellett értékelje. S a damaszkuszi Ananániás lett emberi eszköze a Lélekkel való betöltetésének, látása visszanyeréséhez és megkeresztelkedésének. Egy ember, aki jogosan tartott Saultól, megpróbálja elkerülni a vele való találkozást, de kénytelen isteni eszközként közreműködni megtérésében. Gondolhatunk általunk nem kedvelt, utált, velünk elutasítóan, ellenségesen viselkedő személyekre, akiknek lehetnénk anániásai, a jézusi megtérést közvetítői. Jó lenne nem akadályozni, inkább segíteni az evangélium terjedését!
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
