…arra készülődtek, hogy végeznek vele.
Üldözőből üldözött, pandúrból rabló, fenyegetőből fenyegetett, tettesből áldozat, Saulból Pál (igaz, a névváltoztatás még később következik). Aki úgy érkezik Damaszkuszba, hogy Jézus követőit, mint istenkáromló szekta tagjait, bilincsbe verve vigye Jeruzsálembe s ott azután bebizonyítja zsidó hittársainak, hogy „Jézus a Krisztus” , drámai fordulatot, pálfordulást mutat. S rögtön megtapasztalja, amit a damaszkuszi Anániásnak mondott a Lélek által Jézus: „meg fogom mutatni neki, hogy mennyit kell szenvednie az én nevemért”. A szenvedés, üldöztetés nem öncél, hanem a bizonyságtétel, a szavak, cselekedet értékét emeli. Ahogy a mi életünkben is annak van értéke, aminek így vagy úgy, de ára van. Áldozatot vállalni, azért aki nem szégyellte önmagát feláldozni értünk, aszinkronos, mert a mi oldalunk sohasem fogja megközelíteni az Övét, de pont ezért fogadhatjuk el, ha ilyesmiben lenne részünk…
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
