Erre Péter behívta és vendégül látta őket.
A Simon tímárnál vendégeskedő Péter, vendégül látja Kornéliusz embereit. Két-három generációval ezelőtt nálunk sem lehetett ez szokatlan, hogy egy vendég, idegenek hív meg, vendéglátója hajlékába. A közösség gyakorlásának egy fontos és az egyik legbensőségesebb formája ez. Péter megértette, megtapasztalta, hogy az idegen, pogány emberek is az Atya gyermekei és nekik is szükségük van a megváltás ajándékára. Asztalközösség, emlékvacsora, vendégség túl mutatnak a táplálkozás szükségszerű eseményén, az Atyára, akinek „vendégei” vagyunk. Meghívott minket az élet nevű közösségre Vele, általa s a teremtettséggel. Jó és örömteli ennek részesévé lenni, minden nehézség, szenvedés, fájdalom és csalódás ellenére is. Hála és öröm emiatt! Keressük, ragadjuk meg, éljünk ezzel, ezáltal.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
