Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent…
Ami eddig zsidóként Péteréket az Atyához kötötte az, most a pogányok kapcsán már akadály s nem állhat Isten és ember közé. Jelek, jelképek, szimbolikus cselekedetek, időről-időre „önálló életre kelnek” és az Atyához való kapcsolódás eszközeiből akadállyá válnak. A jel-kép mögött elhomályosodik, eltűnik a kép s marad a jel, nem csak az ószövetségben, hanem az újszövetségben, nem csak az ortodoxiában, római testvéreinknél, hanem a protestantizmusban is. Az isteni jelenlét mindig élő és ható, nem engedi, hogy emberi kényelemből, lustaságból, figyelmetlenségből kiüresedett jellé válhasson akarata. A Lélek kitöltetése meggyőzte a zsidó-keresztyéneket arról, hogy a „pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre”. Bárkinek, bármikor adathatik az életteljesség. Dicsőség és hálaadás!
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
