Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába.
Segítő, aki a későbbi, központi szerepet játszó Sault, a jeruzsálemi közösségbe bevezette vagyis, akkor még támogató, Barnabás, a vigasztalás, bátorítás fia. Érdekes ezeknek a „szerepeknek” a változása; szárnyai alá veszi Sault s később megfordul a helyzet, egy kis „mosolyszünet” után. Sokféle szerepben vagyunk életünk során: a leghosszabb és legmeghatározóbb, hogy gyermekek vagyunk, aztán testvérek, ovis-és iskolatársak, barátok, munka-és házastársak, szülők-nagyszülők, gyülekezeti tagok, utasok, néha betegek, lelki társak, segítők, szomszédok…stb. A legalapvetőbb s létünket leginkább meghatározó az istengyermekség, a Jézussal való testvériség és a Lélek temploma „szerep”. Értsük jól: nem szerepjátszásról van szó, hanem arról, nem azonos módon viszonyulunk szüleikhez, mint ahogy gyermekeinkhez és unokáinkhoz, az Atyához és a szomszédhoz. Mindenütt és mindig én én vagyok, de a kap-csolódás minősége, formája nem azonos. Építsünk az alapra; az Atya szeret, a Fiú megváltott és a Lélek megszentel s minden további ennek folyománya. Legyen így.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
