Napi biztatás

Loading

  • Róm 14; 13-23

    Hiszen az Isten országa….igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm. Az igazság: van az Atya előtti megigazulásunk, a Fiúban, a Lélek által. Egy egzisztenciális igazság, mely messze túlmutat az értelmi felfogáson, az elméleti tudáson, az elvi elfogadáson, mert a létezésemet alapozza meg s teremt neki távlatot, az örökkévalóságra. A békesség: nem harcban állunk az Atyával,…

    Tovább olvasás: Róm 14; 13-23
  • Róm 14; 1-12

    Mert közülünk senki sem él önmagának…. A mai emberek többségéből, ez a kijelentés botránkozást és elutasítást vált ki. Az én életem, testem, vágyam, gondolatom az enyém, vallják. Miért akarna, miért lenne joga bárkinek, bármily módon beleavatkozni, befolyásolni, meghatározni, mit tegyek, gondoljak, szóljak, cselekedjek? Önálló, autonóm, felnőtt, magáról gondoskodni tudó, saját életcéljait meghatározó, pillanatnyi vágyait, elképzeléseit…

    Tovább olvasás: Róm 14; 1-12
  • Róm 13; 8-14

    ….öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…. Bár, manapság az öltözködési szokások; a bármikor, bármit lehet hordani irányába mutatnak, mégsem azonos érzés, ha ünneplőben, munkás-vagy fürdőruhában, esetleg nagy estélyiben vagy túraöltözetben vagyunk. Nem a ruha teszi az embert, mégis az öltözet befolyásolja maga/tartásunkat, önmagunkkal kapcsolatos érzésünket, viselkedésünket. Krisztus „felöltése” egyrészt, egy kívülről befelé működő hatás, másrészt…

    Tovább olvasás: Róm 13; 8-14
  • Róm 13; 1-7

    Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok….. Gyakran ütközök abból a szemléletmódból fakadó magatartásformába mely így gondolkodik, szól, cselekszik; nekem minden jár (azonnal) s egyébként minden rossz (ami nem a pillanatnyi igényem szerinti). Pál arról ír, hogy a szűkebb, tágabb közösségek akkor működnek, működhetne, ha kölcsönösségen alapszanak. Járandóság, adósság, félelem, tisztelet az egyik oldalon; szolgáltatások, közigazgatás működtetése,…

    Tovább olvasás: Róm 13; 1-7
  • Róm 12; 9-21

    A szeretet képmutatás nélkül való legyen…. ἀνυπόκριτος (anüpokritos) őszinte, színlelés nélküli, álszenteskedés nélküli szeretet. Miképp lehetséges, az érdek, érdem és előzetes emberi „teljesítményt” nem igénylő, isteni szeretetet színlelni? Egyrészt úgy, hogy nem adjuk át magunkat neki, nem válik, belső, „természetes” létmódunkká, hanem csak izzadságszagúan, erőlködve próbáljuk magunkra erőltetni. Másrészt, ha valódi céljaink elfedésére használjuk; hatami-és/vagy…

    Tovább olvasás: Róm 12; 9-21
  • Róm 12; 1-8

    …változzatok meg értelmetek megújulásával…. Aki, ami fontos a számunkra, az alakít, formál minket. „Ahol a kincsed, ott a szíved is” (mondja Jézus Mt 6; 21). A középpont határozza meg a többi működését, irányát, célját. Vagy a jelenlegi korszellemet engedjük, helyezzük létünk középpontjába, meghatározó szerepet szánva, vágyva neki vagy pedig az istengyermekség ajándékát Jézusban, a Lélek által. Az…

    Tovább olvasás: Róm 12; 1-8
  • Róm 11; 25-36

    …hogy mindenkin megkönyörüljön. Páli logika: a mindenek üdvözítéséhez előbb mindenkit ítéletre (engedetlenség) kell vonni. Az ószövetségi gondolkodás szerint a hangsúly, a mondat második felén van, vagyis, nem egyenlő súllyal esik latba az engedetlenség és a könyörület, az irgalmasság. Az utóbbié a végső szó s számunkra is, hitünk, életünk középpontja. Az engedetlenség csak „bevezetés” a könyörület…

    Tovább olvasás: Róm 11; 25-36
  • Róm 11; 11-24

    …mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek. Betölteni a küldetést, mind a zsidó nép, mind pedig a keresztyénség, a keresztyén közösségek és egyének feladata. Ennek lényege: a megtapasztalt, megélt és továbbadott isteni szeretet s ez „aprópénzre” váltva a mindennapokban. Pál szerint, néhai hitsorsosai elbuktak, hogy ezzel „helyet készítsenek” a többi népnek, nemzetnek. Reménysége, hogy…

    Tovább olvasás: Róm 11; 11-24
  • Róm 11; 1-10

    Hiszen én is izraelita vagyok…. Gamáliel rabbi valamikori tanítványa, a damaszkuszi úton Krisztushoz megtért és az evangélium hirdetőjévé vált Saul/Pál, a saját korábbi és hitsorsosai jelenlegi istenkapcsolatáról ír. Ő, most már Jézuson keresztül kapcsolódik az Atyához és az ószövetségi előírások háttérbe kerültek vagy megszűntek számára, de vajon mi van a választott néppel ebben az új…

    Tovább olvasás: Róm 11; 1-10
  • Róm 10; 14-21

    A hit tehát hallásból van…. A hit, hogy meghallhatom, ki vagyok az Atya tervében, Jézus szemében és a Lélek munkája által. Ezt önmagamban is megtapasztalhatom, egyedül, egy magányos szigeten, de a hétköznapokban és általában, mások bizonyságtétele által. Ezért jó elmondani, miképp kísér minket az isteni szeretet a hétköznapokban és üdvös mások vallomását meghallgatni, meghallani. A…

    Tovább olvasás: Róm 10; 14-21