Az angyali lélek egyensúlya

„A haza az sosem volt eladó, legalábbis az én hazám.

Emlékszem anyám sokat állt kint a ház előtt és egyszerűen csak élvezte a szabadság illatát. Látta az emberekben a zsarnokság megfogalmazódását és nem értette, neki mindig is a család volt a legfőbb dolog a világon és a béke, ami ott honolt az ő kis virágos szívében.

Tele volt tiszta és mélységes hittel, a mosoly az arcán mindig öröm volt számomra.

A kősziklák is leomlottak, amikor megpillantották, hiszen annyira sugárzó volt a tekintete, mint soha senkinek se.

Örökké kérlelt, hogy ne húzzak magam köré kerítést, mert ha az ember szobor, vagy olyan megközelíthetetlen, mint egy tank, akkor soha sem fog boldogulni az életben.

A zászló, amit minden nap felhúztunk a kertünkben, választás elé állított minket, vagy játszunk és dalolunk ebben a hányavetett életünkben vagy pedig félünk és teleplakátozzunk magunkat, majd tülkölünk, hogy nekünk milyen rossz és sivár a zajos életünk.

A szívünkben a szeretet olyan, mint egy nagy magonc, ami, ha egyszer kikel, akkor gyönyörű fává cseperedik a lelkünkben és a testünkben egyaránt.”

Gulácsi Gábor
kommunikáció- és médiatudomány mesterszakos alumni hallgató alkotása