A karácsonyi filmek legnépszerűbbjében, a Reszkessetek, betörők! -ben (Home Alone, 1990) a főszereplő, az otthon maradt kisfiú önvédelmi trükkös próbálkozásait követhetjük végig. Adventünk és karácsonyunk fő fókuszánál, Jézus Krisztusnál pont az ellenkezőjét látjuk: Ő nem maradt otthon a mennyei dicsőségben. János evangéliuma első verseiben – behelyettesítő eljárással, mint annak idején matekórán – az Ige alatt Jézust értve testté lett, közöttünk lakott és láttuk az ő dicsőségét (Jn 1,14), amiről az első adventi csendességben is szó volt.
Mi hasznunk lehet abból, hogy Isten közénk jött emberi ábrázatban?
Ha ő emberré lett, akkor ő teljesen megért. Megérti fáradtságodat, kimerültségedet, éhségedet, magányodat, kirekesztettségedet. A gyakorlott bibliaolvasóknak már eszükbe is jutottak a történetek. De mivel Isten is, ezért van hatalma, lehetősége segíteni. Ha csak Isten lenne és nem ember, akkor hidegen hagyhat minket az Isten szeretete, mivel távol marad tőlünk; így érthető meg miért nem válik sokak számára megközelíthetővé a mennyei trónon uralkodó, túlvilági hatalom, aki dönthet sorsomról, megsegíthet az égből. De az együttérzésen túl, az együttélést is választotta. Ha viszont csak ember lenne és nem Isten, akkor a moralizálás szintjén megmaradva olyan elérhetetlen etikai standardokat állít elénk tanításaiban, aminél már hiányzik a könyörülő isteni szeretet.
Ellentétben az említett film főszereplőjével, Ő nem önmagát jött védeni, hanem minket, magunktól. Nehogy fáradtak, kimerültek, lelki éhesek, magányosak maradjunk és kirekesztettek a mennyből, ahonnan Ő jött.
Kis Kendi Dávid
egyetemi lelkész
