Április 10-én hajnalban, isztambuli átszállással érkezett meg egyetemünk hétfős delegációja az iraki Erbil városába. A kiküldetésben részt vevő nemzetközi tanulmányok szakos hallgatók oktatójuk, Dr. Wagner Péter egyetemi docens vezetésével az iraki kereszténység jelenlegi helyzetének megismerése céljából utaztak a közel-keleti országba. A tanulmányút elsődlegesen a Hungary Helps Ügynökség iraki keresztényeket támogató munkájának megismerését és ennek segítségével a térség keresztény közösségeivel való személyes kapcsolatok kialakítását tűzte ki célul.
Az utazás ötlete az iraki keresztyénüldözés témakörében meghirdetett egyetemi szeminárium során fogalmazódott meg Wagner Péter fejében, aki szerette volna, ha a nemzetközi tanulmányok szakos hallgatók életszagú tapasztalatot szereznének a Közel-Kelet viszonyairól a tankönyvek és napi hírek sterilitásához képest. Hat hallgató: Hangel Lili, Horváth Máté, Kemenes Golda, Kullár Zoltán, Soltész Mirtill és Tóth Mátyás zárta legsikeresebben az említett szemináriumot, így ők vehettek részt a Hungary Helps és az egyetem támogatásával szervezett tanulmányúton.
A mintegy 40 millió lakosú Irakban évtizedek óta folyamatosan csökken a keresztények száma, az elmúlt 20 év alatt mintegy 250 ezerre fogyatkozott. Az Iszlám Állam 2014. évi támadásának köszönhetően a zömmel keresztények, kurdok és jezidiek lakta Niniwei- fennsík elfoglalásával és lerombolásával a lakosság a kurdisztáni régióba menekült, többek között az ország északkeleti peremén elhelyezkedő Erbilbe is, amely a közel egyhetes tanulmányút első állomása volt. A delegáció Kurdisztánt járva több szervezet működésével is megismerkedhetett, a hallgatók betekintést kaptak a Hungary Helps Ügynökség projektjeibe, és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet humanitárius munkáját is megfigyelhették, valamint a helyi keresztény közösségekkel is találkoztak és látogatást tettek az Erbili Katolikus Egyetemen. A diplomácia gyakorlatával a Külgazdasági és Külügyminisztérium erbili főkonzulátusán ismerkedtek meg, ahol Tóth Attila főkonzul vezetésével a konzulátus munkatársai meséltek a munkájukról. A katonadiplomácia jelentőségét a csoport az Egyesült Államok által vezetett nemzetközi koalíció Erbilben működő katonai bázisán tanulmányozhatta, ahol a magyar kontingens tagjai meséltek a térség biztonsági helyzetéről és a munkájukról. Ezt a látogatást az tette különösen izgalmassá, hogy az Izrael és Irán között folyó konfliktus részeként épp ezekben a napokban „vártak” támadást Irán felől. A dróntámadásról szerencsére lemaradt a csoport, mert akkor éppen Dohuk városában voltak.
„A látogatásunk az iraki keresztények szemében sokkal több volt, mint egy külföldi egyetemi hallgatókból álló delegáció megjelenése, és ezt a fiatalok is megtapasztalták. Az utunk során már-már a gyakorlati diplomáciába is beleszagoltunk azáltal, hogy az egyetem mellett egyszerre képviseltük Magyarországot és a keresztény közösségek mellett tábornokokkal, politikusokkal és magyar katonákkal is találkozni tudtunk” – emelte ki a tanulmányút vezetője, Wagner Péter, aki már többször is járt az országban ezt megelőzően. A hat fiatal nagy várakozással tekintett az útra, előzetes feltevéseiket számos esetben megcáfolták a kint tapasztaltak. A csapat által meglátogatott települések mindegyikén érdeklődéssel és szeretettel fogadták őket, s bár a helyi lakosság saját anyanyelvén kívül nem beszélt más nyelven, a kommunikáció nehézkessége ellenére mindig sikerült megértetniük magukat. Szállásuk és bázisuk Irak negyedik legnépesebb városában, Erbilben volt, amely Kurdisztán „fővárosaként” sok esetben hasonlított egy nyugat-európai nagyvárosra: a felhőkarcolókon és négysávos autóutakon túl azonban számos nem várt körülménnyel is meg kellett barátkoznia a hat hallgatónak. Az angol nyelvismeret hiányát – ez alól a magasabb pozícióban lévő vezetők kivételt képeztek – ellensúlyozta, hogy a lakosság barátságos és vendégszerető, s amit mindannyian kiemeltek, hogy az átélt tragédiák után is pozitívan és reményteljesen állnak az élethez. Európához képest zárt világban élnek, mentalitásuk a hallgatókat is meglepte: az időpontok betartása még a repülőgépjáratok menetrendjében sem törvényszerű (általában késve indulnak a járatok), a helyieket olaszos könnyedség jellemzi. A tömegközlekedésre ez hatványozottan is igaz, a lakosság – az olcsó benzinárak következtében – zömmel autóval és busszal közlekedik, s legtöbb esetben szabadon értelmezett közlekedési szabályokat követ. Előfordul, hogy az aszfaltos utat egyszer csak sivatagos út váltja fel, a taxisofőrök számtalanszor az utasra bízzák, hogy mennyit szeretnének fizetni a fuvarért. Az országban egy plázán kívül nem lehet bankkártyával fizetni, nincs egész napos áramszolgáltatás és a csatornarendszer sem lett kiépítve.
A tanulmányút során a hallgatók megismerkedtek az ország oktatási rendszerével is, az Erbili Katolikus Egyetem meglátogatásakor lehetőségük volt a Nemzetközi Tanulmányok Tanszék munkájába is bepillantani, az ott tanulókkal beszélgetni. Az országban folyamatosan csökken a keresztények száma, sokan külföldre menekültek és kevesen térnek vissza. Több civil szervezet is azon dolgozik, hogy a megfelelő életkörülmények megteremtésével visszacsábítsa az országba az emigrált lakosságot. A The Return elnevezésű civil szervezet kifejezetten az elvándorolt keresztény fiatalokat szeretné megszólítani, és lakhatási támogatással, valamint reintegrációs projektek ígéretével visszahívni őket Kurdisztán területére.
A jezidiek 2014-ben népirtás áldozatai lettek, többségük még ma is menekülttáborban él az országban. A Hungary Helps és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet által támogatott programnak köszönhetően a jezidi nők foglalkoztatását a Khankeban működő vállalkozási és képzési központ segíti elő. A delegációnak életre szóló élményben lehetett része, amikor a jezidiek zarándokközpontjában, Lalishban körbevezették őket a település szent helyein, bemutatva újévi szokásaikat, vallási tradíciójukat. (A jezidiek áprilisban ünneplik az új évet!) Az esemény azért is különösen emlékezetes a csapat számára, mert a falu bejáratánál – ahová egyébként autóval nem is lehet behajtani – megállították őket és csak cipő nélkül léphettek be. A tradicionális vallási szokásokat a hallgatók is kipróbálhatták, egyedül egy helyre nem kaptak bebocsátást.
A keresztények lakta Alqosh-ban a lakosság főként mezőgazdaságból és állattartásból él. Itt a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet egy mintafarmot hozott létre, hogy a helyieket gazdaságos és földkímélő termelésre képezze ki. A farmon a legmodernebb, a száraz és csapadékszegény éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodó termelési módokat mutatják be a helyi keresztény, muszlim és jezidi földműveseknek. A Dohuk mellett fekvő Segyben a hallgatók a jezidi menekültek számára létfontosságú egészségügyi ellátását biztosító rendelőt tekintették meg.
A tanulmányút során újjáépített templomokkal, iskolákkal, lakóépületekkel is találkozott az egyetemi különítmény, de az Iszlám Állam tíz évvel ezelőtti jelenlétének nyomai még ma is megtalálhatók. A nemzetbiztonsági intézkedések jól láthatók az országban, a meglátogatott területeken számos ellenőrzőponton fegyveres csendőrök álltak szolgálatban. A kutatóút számos olyan problémára és témára hívta fel a hallgatók figyelmét, amivel a jövőben tudományos kutatás keretében szeretnének foglalkozni. Az Iszlám Állam okozta károk felszámolásában szerepet játszó civil szervezetek, vagy Irak külföldi befolyásoltsága, de a török elnyomás ellen harcoló törökországi kurd terrorszervezet, a PKK is olyan kutatási téma, mely a hallgatók tervei között szerepel. S bár az utazás elején kissé megilletődve fogadták az eléjük táruló ismeretlen világot, az eddig nem tapasztalt életkörülményeket, a szemmel látható légszennyezettség mértékét, idővel azonban megszokták, hogy a nem iható csapvíz következtében kis joghurtospoharakban osztogatják a vizet, és a vendégeket tűzforró feketekávéval kínálják, melyet nem illik elutasítani. A kőbe vésett hegyi kolostor, a Rabban Hormizd látványa, és a korábban csak az iskolai tankönyvekből ismert Tigris-folyó partján állni mind-mind olyan élmény volt a hallgatóknak, hogy szívesen visszatérnének még az országba.
