Vajon hányan gondolnak október 31-én arra, hogy a reformáció emléknapját, egyházunk egyik legfontosabb történelmi eseményét ünnepeljük? A református ember hálával és büszkeséggel tekint vissza erre a napra, hiszen a 16. századi reformátorok bátor kiállása nyomán a Szentírás végre anyanyelven szólhatott az emberekhez. Az addig idegen, latin nyelv helyett a középkori hívő most először olvashatta és érthette meg Isten igéjét a maga nyelvén. A reformáció viszont több mint kulturális hagyaték, több mint csupán egy mérföldkő Európa történelmének lapjain.
A reformáció nem csupán történelmi esemény, hanem folyamatos lelki megújulás. Változás. Ma is hatással van ránk, ha engedjük, hogy az legyen: visszatérés az eredetihez, a forráshoz, az evangélium tisztaságához. De mit jelent ez ma számunkra?
Milyen változás áll be, ha mi is gyorsabban „megértjük” Isten szavát – nemcsak olvassuk, hanem szívünkig is eljut?
A reformáció üzenete ma is élő: Isten igéje mindenkihez szól. A kérdés csak az, hogy mi mennyi időt adunk neki, hogy megérintsen, formáljon és megújítson minket, az egyik oldalon. A másik oldalon viszont ott van az isteni szeretetnek azon formája, ami teljes lényünk, szívünk és elménk kérdéseit ismeri és arra készített válaszul adja Magát.
A reformáció korának embere a bűn, a kegyelem és az üdvösség kérdéseivel küzdött. Luther kérdése – „Hogyan juthatok el a kegyelmes Istenhez?” – korának alapvető lelki problémáját fejezte ki. Ma talán más szavakkal, más formában, de ugyanazt a választ keressük: Hogyan/Kiben találhat az ember békességre, értelmet és reményt egy változó világban? A mai kor emberének kérdései sokfélék: technológiai fejlődés, bizonytalanság, identitáskeresés, közösség utáni vágy. Mégis, minden mögött ott rejlik ugyanaz az emberi igény: a kapcsolat Isten és ember között. A reformáció nem lezárt fejezet, hanem útjelző tábla: arra mutat, hogy az igazi válasz Isten kijelentésében található meg. A speciálisban, ami Önmaga Krisztus személyében; az általános, ami a teremtett világban felismerhető és szavában, ami kijelentett és megírt ige.
Lehet, hogy ma több kérdésen, több bizonytalanságon, több félreértésen kell keresztülmennünk, míg eljutunk a lényeghez. De az út ma is ugyanaz, mint ötszáz évvel ezelőtt volt: Isten kegyelme az, ami megtartott, megújít, és békességet ad.
A reformáció emléknapja erre hív: ne féljünk kérdezni, mert minden őszinte kérdés közelebb visz ahhoz az egyetlen válaszhoz, amely örök. „Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (János 8,31)
Kis Kendi Dávid
egyetemi lelkész
