Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. (Apcsel 1,8)
Ez a mondat tárja fel a titkát annak, amit mi már láthatunk a történelemből: tizenegy férfiból és még néhány nőből, vagyis egy maroknyi csapatból hogyan lesz az, ami ma van. Két és fél milliárd keresztyén van szerte a glóbuszon, és a számuk nem csökken, hanem minden korban minden nemzedékben, mindenféle korosztályban, mindenféle nemzetiségben, különféle társadalmi helyzetben és rendszerben akadnak olyanok, akik Jézus Krisztusban felismerik Isten nagy ajándékát, Isten Fiát.
Az első Pünkösdkor, amikor a halálból kijött Jézusnak ez a szava pár nap elteltével beteljesedett, a tanítványok kiléptek a nyilvánosság elé, és életükben először beszéltek Jézusról úgy, ahogy ma is hallunk róla – mert erőt vettek. Mi volt ez az erő a Szentlélek eljövetelével? Jézus azt az erőt, ami működésbe lépett, amikor az Atya feltámasztotta Őt a halál realitásából, azt az erőt, ami képes a romlás, a pusztulás, a gonoszság, az elveszettség, a magány, vagyis a halál minden erőinek aktivitását megállítani és a helyükre valódi, isteni léptékű életerőket aktiválni, Jézus ezt az erőt tette hozzáférhetővé a Lelke eljövetelével. A Biblia ezt a feltámadás erejének nevezi (Ef 1,19-20; Fil 3,10)
Péterék bűnbánatot és megtérést prédikáltak az összesereglett tömegnek (Apcsel 2,38). Olyasmiket, amik nem népszerűek. Ugyan ki az, aki szívesen tekint rá az élete mélyén húzódó, romlást munkáló erőkre? Sértő ilyesmire kényszeríteni bárkit is, ha úgysem lehet vele mit kezdeni! Mintha azt mondanák, hogy rossz és értéktelen vagyok! Mért kéne ezt hallgatnom?
Azonban Péterék éppen azért álltak ki és beszéltek, mert minden ember végtelenül értékes. Isten a legtöbbet adta oda, a Fiát küldte, hogy a végtelenül értékes embert, amely elveszett és ezért fájdalmat, romlást és végül halált él meg, megmentse ezekből az erőkből. Péterék éppen azért beszéltek, mert sehol a világon másutt nem talált megoldást senki azóta sem, de Jézus hozzáférhetővé tette a feltámadás erejét, az ÉLET erőit a Szentlelke által!
Az akkori emberek értették, hogy mit jelent megtérni: belátni, hogy rossz irányba tartok, és Istenhez fordulni. Ők tudták, hogy a végtelenül szent és határtalanul szerető Istenhez csak megtisztítva lehet közelíteni, és amikor azt mondta Péter, hogy Isten Jézust Úrrá és Krisztussá tette az azt jelenti, hogy Ő meg tud tisztítani (meg tudja bocsátani a bűneinket).
Jézus a halál erőit jött legyőzni, és 50 nappal később az első Pünkösdben a tanítványok átélték ennek a valóságát. Bűnbocsánatot kaptak és megtelt a lelkük Isten életerőivel (újjászülettek). Nem csoda, hogy kiálltak a nyilvánosság elé, hogy továbbadják a hírt! Jézust érdemes kérni, hogy segítsen, Jézust érdemes kérni, hogy tisztítson meg a halál erőitől (bocsásson meg) és adjon életet.
Ők vágytak rá, hogy más is átélje ezt. Voltak, akik gúnyolódtak rajtuk (Apcsel 2,13), voltak, akik elfordultak, de akik hallgattak rá, azok Isten kedves jóságával és kimondhatatlan nagy szeretetével találkoztak Jézus Krisztusban.
Mikola Borbála
egyetemi lelkész
