Az advent lehetőséget ad arra, hogy kilépjünk a pénzközpontú világunkból és helyette a magasabb rendű értékekre szegezzük a tekintetünket. Az ünnep reményt ad a szívünkbe, hogy van megváltás, hogy kezdhetünk újat, és hogy a szeretet köré tudjuk építeni az életünket. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus gondolatait szemlézzük.
Adventus Domini, azaz az Úr érkezésének várása. Ez egy szakrális, magasabb eredetű várakozás, aminek kell, hogy legyen egy bizonyos jelentéstartalma. Dietrich Bonhoeffer, aki egy teológus tudós volt, csodálatos gondolatot írt adventről. „Adventet ünnepelni azt jelenti, hogy tudunk várni. A várakozás olyan művészet, amit türelmetlen korunk elfeledett. Aki nem ismeri a várakozás kissé fanyar lelkületét, azaz a remény pislákolásának azt az állapotát, az nem fogja soha átélni a beteljesedés teljes áldását és örömét.”
Márpedig ezen a világon igenis
tudnunk kell várni a legnagyobb, legmélyebb, leggyengédebb pillanatokra,
hiszen ezek nem a zúgó viharban születnek meg, hanem a csírázás, növekedés, létrejövetel, a születés isteni törvényének engedelmeskedve, halkan.
A várakozás valami olyan különleges lelkiállapot, amelyben kinyitva a lelkünket, a reménység kapuit várjuk, hogy bekövetkezzék, amire a hitünk tesz ígéretet. Hogy kezdődhet minden újra, hogy van megváltás, hogy mindaz, ami rossz, megbocsáttatik és magunk mögött hagyhatjuk, és hogy kezdhetünk új életet, s hogy a reménység Krisztus születésével ismét megszületik.
Az embernek van egy materiális, e világi, földi mibenléte, tengelye és van egy vertikális tengely, amelyen csak az emberi minőségek vannak: a szeretet, az odatartozás, a szolidaritás, az irgalom, az embertársi kapcsolat. Minden olyan érték, amely felfelé vezet, a materiális értékek világa fölé.
Ha az élet értelmére vonatkozó kérdés – kiért élsz, miért élsz? – fölcserélődik olyan módon, hogy a személyes kapcsolatok és a minőségi értékek helyett a matéria, a pénz lesz az érték, mint jelen korunkban is, akkor minden eltorzul, így a várakozás és a türelem is. Mert a mohó, pénzéhes kultúra azt mondja: „adj nekem, de most azonnal”. Ezzel szemben az advent üzenete, hogy várj türelemmel, békével, reménnyel.
Szükségünk van az ünnepekre.
Szükségünk van a várakozásra is, hogy a lelkünk felkészülhessen, hogy a lelkünk is ünneplőbe öltözzön, hogy mi is oda tudjunk menni a jászolhoz, reménységgel, hittel várva Krisztus születését.
Az ünnep megálló az időben, a hétköznapok szürkeségéből való kiemelkedés, valami más valóságba való átlépés, ahol mi úgy vagyunk együtt, hogy nem az az elsődleges, hogy mi van a terített asztalon, hanem hogy együtt vagyunk szeretetben.
Isten az egyszülött fiát küldte el nekünk örök életünkre reménységül. Tanuljuk meg, hogy a felkészülés, várakozás, türelem próbatétele az advent, és a megszületés boldogsága a beteljesülés.
Hogyha megválaszolod azt a kérdést, mi az életed értelme, akkor máris eljutottál oda, hogy tudsz ünnepelni, mert van jövő, tudod, merre haladsz, értékeled magát az életet. Megköszönöd azt a csodálatos üzenetet, hogy az élet örök és a szeretet mindenek felett való.
Forrás: 777blog.hu
