Gyönyörű időszakba hív bennünket az advent, hiszen már a második gyertya lángja hirdeti: a világosság egyre nagyobb, tűnik a sötétség és közeledik Ő, aki a világosságot elhozza a mi szívünkbe. Ez a fény: forrás. Segítségül jön a sötétségben, hogy lássuk az előttünk álló utat.
A vizsgák előtt hajlamosak lehetünk szürkén látni és félve elindulni a felkészülés rögös útján. Ebben a helyzetben szeretne forrása lenni utadnak az igei fény. Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”.
Jézus rávilágít az akadályokra. Szelíden, mint a mécses fénye, ami a következő lépésben segít, hogy ne érjen veszély. Ezen a ponton már csak az a kérdés: elindulsz-e a következő időszakra ezzel a világossággal? Tudd, hogy hétről-hétre fénye erősödni fog. Talán, ha eddig félve tekintettél előre, ezentúl többet látsz majd. És a gyertya fénye különös békességet nyújt neked, olyat, amit Isten világosságának melegében lehet érezni.
Ilyen fényre van szükségünk! Nemcsak lámpa vagy gyertyafényre, hanem arra az igére, ami a lélek forrása lehet gondterhelt, megviselt, szürke időszakokban és ami ünnepre vezet a küzdelmek útján. Kívánom, hogy Isten ezt a világosságot hozza el szívünkbe advent második vasárnapján.
Nemes Vitold
egyetemi lelkész
