Az angyali lélek egyensúlya
„A haza az sosem volt eladó, legalábbis az én hazám.
Emlékszem anyám sokat állt kint a ház előtt és egyszerűen csak élvezte a szabadság illatát. Látta az emberekben a zsarnokság megfogalmazódását és nem értette, neki mindig is a család volt a legfőbb dolog a világon és a béke, ami ott honolt az ő kis virágos szívében.
Tele volt tiszta és mélységes hittel, a mosoly az arcán mindig öröm volt számomra.
A kősziklák is leomlottak, amikor megpillantották, hiszen annyira sugárzó volt a tekintete, mint soha senkinek se.
Örökké kérlelt, hogy ne húzzak magam köré kerítést, mert ha az ember szobor, vagy olyan megközelíthetetlen, mint egy tank, akkor soha sem fog boldogulni az életben.
A zászló, amit minden nap felhúztunk a kertünkben, választás elé állított minket, vagy játszunk és dalolunk ebben a hányavetett életünkben vagy pedig félünk és teleplakátozzunk magunkat, majd tülkölünk, hogy nekünk milyen rossz és sivár a zajos életünk.
A szívünkben a szeretet olyan, mint egy nagy magonc, ami, ha egyszer kikel, akkor gyönyörű fává cseperedik a lelkünkben és a testünkben egyaránt.”
Gulácsi Gábor
kommunikáció- és médiatudomány mesterszakos alumni hallgató alkotása