Két héttel ezelőtt a világ szemei a 96. Oscar gálára szegeződtek. A Los Angeles-i Dolby Színházban évente 750 véletlenszerűen kiválasztott rajongó figyelheti a vörös szőnyegre érkező sztárokat, mint ahogyan pompásnál pompásabb limuzinokkal érkezve, csillogtatják szebbnél szebb ruháikat. Óriási nagy pillanat lehet ez egy filmrajongó életében – hiszen azért repültek Los Angelesbe Amerika különböző részeiből, hogy megünnepeljék a filmeket és azok alkotóit, szereplőit.
Hasonló volt a helyzet több mint kétezer éve Jeruzsálemben is. Zsúfolásig telt utcák. Emberek minden egyes sarkon – s mind azért érkeztek a városba, hogy megünnepeljék a Páska ünnepét s megemlékezzenek az egyiptomi szabadulásról. Örülnek – örömük viszont még nagyobb lesz a városba szamárháton bevonuló Jézus látványától. Jézus, akit már nem egyszer hallottak tanítani, láttak több csodát végrehajtani, a Király – végre megérkezett. Békésen, alázatosan és mégis diadalmasan. Hasonlóan a Los Angeles-i tömeghez, a jeruzsálemi tömeg is tombol. Együtt éljeneznek és kiáltják, "Hozsanna", elébe terítik felsőruháikat, és pálmaágakat szórnak az útra. Imádják őt, alávetik magukat neki és könyörögnek, hogy mentse meg őket. Ez a legmegdöbbentőbb vörös szőnyeges fogadtatás, amit a világ valaha látott.
S mindezek ellenére Jézus nem kezd el a rivaldafényben tündökölni, nem gyűjti be a bókokat, nem oszt autogramokat. Ő egyedül az előtte álló feladatra, küldetésre koncentrál. Tudja, hogy ezek után mi következik. Tudja, hogy számára Jeruzsálem azt jelenti, hogy eljött a halál ideje. Ő jól tudja, hogy mindaz, ami virágvasárnapot követi: az árulás, a letartóztatás, a hamis per és a keresztre feszítés nem a véletlen műve, nem a korabeli igazságszolgáltató rendszer kudarca. Nem, mindez egy olyan terv része, amely kezdetét vette már a bűnbeesés pillanatától fogva. Egy olyan terv, amely megmutatja nekünk, hogy nem egy tétlen Istenünk van, hanem olyan Istenünk, ki úgy dönt, hogy belép a világba és helyreállítja a megtört világot. Olyan Krisztusunk van, ki kezdettől fogva azt választja, hogy életét adja értünk, hogy mi megtapasztaljuk, mekkora Istenünk mérhetetlen szeretete minden egyes ember iránt.
Erbach Viola
egyetemi lelkész
Harry Anderson: Triumphal Entry (1970)
