Stressz. Sokat emlegetett és szinte mindenkit érintő téma. Különösen fontos beszélni róla, hiszen több tízezer frissen felvett hallgató kezdte a tanévet szeptemberben, akik a felsőoktatási intézmények falain belül is több stresszforrással találkoznak majd tanulmányaik során. Selye János magyar származású belgyógyász szerint a stressz a szervezet helytelen válasza a külső ingerekre és a kérdés az, hogy a testünk hogyan tud újra alkalmazkodni az adott helyzethez. Nem ismeretlenek azok a módszerek sem, amelyek a stressz leküzdésével kapcsolatosak, és amelyeket szintén mindenkinek el kellene sajátítani – nem mindegy ugyanis, hogy testünk-lelkünk milyen árat fizet a stresszért, szorongásért, a túlzott izgalomért. A könnyebbik út, ha úgy tekintünk a problémára, mint amit mindenkinek magának kell megoldani, nem biztos azonban, hogy kellő ismerettel és eszközzel rendelkezünk a stresszel szemben.
Beszélünk fizikai és lélektani stresszről, ez utóbbihoz négy fő kategória tartozik: külső elvárás, frusztráció, konfliktus és szorongás/düh. A tanulmányok során tapasztalható stresszhelyzetek alapvetően a számonkérés és az elvárás okozta rossz lelkiállapotra vezethetők vissza, ami újra és újra megjelenik a különféle vizsgákon, vagy akár előadások tartásakor. Sokan alkoholhoz, gyógyszerhez, cigarettához nyúlnak segítségért, ami önmagában nem kezeli a helyzetet és nem is tudjuk a problémákat megoldani velük. Mindemellett az alkohol azokat a területeket pusztítja az agyunkban, amelyek épp a stressz leküzdéséhez elengedhetetlenek.
Ez a helytelen megküzdési forma önmagában régi jelenségnek számít, ami speciálissá teszi a kérdést, az korunk teljesítmény-központú gondolkodásmódja. Csak akkor lehetünk értékesek, ha azt valamilyen oklevél, irat, bizonyítvány formájában is igazolni tudjuk – hangoztatják sokan ma Magyarországon. Természetesen a tanulás és annak hosszabb távú megtervezése és sikere elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki eredményesen tudjon elhelyezkedni a későbbi munkájában. Azonban az értékesség-tudatunk alapját nem szabad a teljesítményre építenünk. Félrevezető, hogy csupán a nagy tárgyi tudás és a teljesítmény tesz minket értékessé.
Az egyetemeken tapasztalt stressznek környezeti, biológiai és pszichológiai okai egyaránt kimutathatók. A környezeti okok közé sorolható, hogy a hallgatók közel annyi időt töltenek el az oktatási intézmények falain belül, mint egy átlagos munkavállaló a munkahelyén. A legfontosabb leküzdési stratégia egyértelműen a mozgás. Ha csak annyit teszünk, hogy négyszer-ötször nagy levegőt veszünk, és azt lassan fújjuk ki, már elértük, hogy a szervezetünk lépést tegyen a stressz leküzdése felé. A mozgás gyakorisága és időtartama jelentősen megnöveli annak esélyét, hogy a stressz egyre kisebb és kisebb legyen. Egyetemünk sportolási lehetőségei a mindennapok megküzdésében is komoly segítséget nyújthatnak!
Sokat emlegetett eszköz és divatos szó: a meditáció. Amiről azonban sokkal kevesebb szó esik – annak ellenére, hogy több síkon is hatékony cselekvés -, az nem más, mint az imádkozás és a hitből származó megtapasztalás. Nem véletlen, hogy a Biblia kiemeli az egyéni csendesség fontosságát: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” (Máté 6, 6.) Az imádkozás pontosan azt a harmóniát adja meg, amit a meditáció, de Istennel is kapcsolatot teremt, így a problémát két oldalról nézve is képesek leszünk megoldani. Kimutatott tény, hogy az önmagukkal elégedett, imádkozó és/vagy meditáló emberek világszerte tovább élnek és kevésbé lesznek betegek is – a szorongásmentesség egyértelműen jót tesz a szervezetnek.
Egyszerűnek tűnik, de ugyanilyen fontos eszköz a probléma megbeszélése, pontosabban kibeszélése valamelyik családtagunknak, barátunknak, ismerősünknek. A cselekvés, hogy beszélünk a problémáról, az adott helyzetet és az érzéseinket szavakkal is megfogalmazzuk, már önmagában is fél sikernek mondható. A verbális kommunikáció közben saját magunk is rájöhetünk a probléma hatékony megoldására, nyugtató hatással bírhat továbbá, ha a másik fél képes minket meghallgatni és tanácsot is adni.
Az önismeret és a helyes önértékelés kulcsfontosságú lehet akkor, amikor a stresszel szeretnénk megküzdeni. Szinte minden esetben igaz, hogy aggodalmaink és szorongásaink egy-egy probléma miatt általában nagyobbak, mint amekkora maga a probléma. Az önismeret az egyik leghatékonyabb eszköz, segítségével leküzdhető a düh, a lelki nyomás, pozitív irányba fordítható a kisebbségi komplexus. Helyes önértékeléssel az adott probléma nagysága is átformálódhat. Ahogy a református énekeskönyv 312. dicsérete is megfogalmazza: „A völgyből domb legyen, hegycsúcs a mélybe szálljon…” - önképünkben a legveszélyesebbek a végletek, nem mindegy tehát, hogy a problémákat és saját magunkat mennyire erősnek, nagynak vagy kicsinek látjuk.
Ahogy az önértékelés milyensége, úgy a gondolataink feletti őrködés is a saját fejünkben kell, hogy eldőljön. A stressz állapotában olyan gondolatok törhetnek fel, amelyek nem a probléma megoldását segítik, hanem örvényszerűen törnek rá az emberi pszichére. A problémák megoldásának egyik kulcsa, ha megálljt parancsolunk azoknak a gondolatoknak, amelyek a kudarckerülés irányába sodorják elménket: „nem vagyok elég ügyes; ezt a helyzetet lehetetlenség megoldani; nem tudom teljesíteni az elvárást; mi lesz, ha bekövetkezik a legrosszabb”. Amennyiben képesek leszünk a felsoroltak ellenkezőjét újból és újból megfogalmazni, a lelki és a fizikai állapotunk is javulni fog. Érezni fogjuk, hogy képességeink többek annál, minthogy egy helyzetet ne tudnánk valamilyen formában megoldani. Az egyetemi vagy bármilyen irányból érkező stressz megoldása azon múlik majd, hogy a felsorolt eszközöket milyen mértékben tudjuk majd használni, tudunk-e energiát fektetni abba, hogy ezeket magunkévá tegyük.
Felhasznált irodalom:
Gerard Hargreaves: Stresszkezelés. Budapest, 2011, Scolar Kiadó
Bagdy Emőke: Imapszichológia és altroizmus (előadás az imapszichológiáról) Csillagpont, 2011
